A falu története

Csedő Attila fotóalbuma és leírása a faluról itt nézegethető

A falu nevének eredete

A falu neve egy 1317-ből származó pápai tizedjegyzékben szerepel előszőr.

E dokumentumban a falu Varosio néven szerepel. Városfalva neve ugyanakkor a BÁSTA jegyzetében is előfordul 1602-ben.

Történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a homoródjánosfalvi kőbányában már a rómaiak idején bányászat folyt. Abban az időben kereskedelmi út vezetett Városfalván át. A kereskedők utitervében mint pihenő gócpont szerepelt. Egy beálló födél a mostani kultúrotthon helyén állott.

Nagyon kevés  a történelmi leírás, dokumentum, mely tökéletes magyarázatot adna a falu nevének eredetére vonatkozóan. Egy tény bizonyos, hogy a falu eredeti neve Várasfalva. Három feltevés is létezik és mindhárom feltevés megállja a helyét a maga nemében.

Jánosfalvi Sándor István említi, hogy ez a falu több falunak lehetett vásáros helye, és innen vette a nevét a Városfalvát. Jánosfalvinak van egy másik feltevése is miszerint a falu régi mocsaras helyéről  csakugyan elköltözött a mostani magas helyére s a messzelátó várfallal körülvett templom és temető neveztetett Váras és nem Városfalvának. 1816-ban a falu porrá égett egy vasárnap, ezekután az emberek házaikat kőből és cseréppel kezdték építeni , mivel rájöttek, hogy ez sokkal tűzállóbb, mint a zsindely vagy a zsupp.

Orbán Balázs a hagyományokra hivatkozva állítja, hogy várkastéllyal megerősített temploma lett volna, és erről kapta volna nevét, viszont semmi maradvány ezt nem igazolja. Erről így ír „Városfalva pedig azon időben, midőn itt a Hegyes tetőn állt, nem mostani kényelmes helyén, hanem itten fenn a Hegyestető fejénél feküdt, hol most is nagy mennyiségű vastag cserépdarabokat lehet találni és a felette lévő vár nagy őrtornyáról nevezték Várasfalvának, mely később is nevét midőn a völgybe leköltözött megtartá.”

A falu eredetileg fenn a Magyaros tetőn feküdt, ahol az ősi temető volt, és annak közelében, a Hegyes tetőn, vár állott. A költözés még a XV-dik században történt. 1566-ban a neve Warosfalwa alakban jön elő.

Murádin László említi, hogy a Városfalva név előtagjának nincs semmi köze a város közszóhoz. A Város előtag személynév, az utótag pedig a birtokos személyraggal ellátott falu , vagyis – falva.

Régészeti leletek

Orbán Balázs ittjártakor lejegyzi, hogy a Magyaros-tetőn találtak egy kőkoporsót amiben egy ezüst karneol berakású gyűrű volt, melyre ló volt metszve. (A karneol a kalcedon egy narancsvörös és többnyire áttetsző változata. A különböző színárnyalatait a vas-oxid okozza. Nevét feltehetőleg színe alapján a latin cseresznye szó alapján kaphatta. Lelőhelyei: India, Brazília, Uruguay.)

Közelebbről meg nem határozott helyen Vespasianustól Marcus Aurelianusig terjedő időszakból származó római érmék kerültek elő. (Titus Flavius Vespasianus 69-79 között uralkodott. Ő a Flavius dinasztia megalapítója, Róma kilencedik császára. Marcus Aurelius 161-től 180-ig uralkodott a Római Birodalomban. Ő volt az utolsó az „Öt jó császár” közül.)

Középkor és újkor

A székelyek a középkor folyamán székekre tagolt katonai szervezetükkel, határvédelmi szerepet töltöttek be. Gazdasági életük a falu közösségi tulajdonán alapult, de a primorok, lófők rendje és a harmadik rend között korán megkezdődött az osztálytagozódás. A XV. századtól kezdve, egyre több feudális nagybirtok jött létre. Itt Városfalván például: Jánosi, Bicsak, Lencz, Poos, Kénosi és Bedő birtok. A nagy birtokok térhódításával nő a jobbágyak, illetve a jobbágyf alvak száma és fokozódik a kizsákmányolás. Városfalva lakosságát az ellenség dúlásai annyira elpusztították, hogy a XV. század végén 1519-ben mindössze 5 törzscsalád lakta.

A későbbi években Városfalva lakossága bővült a fennebb fekvő Tankófalva nevű falu feloszlatásakor. Tankófalva középkori települést takar, lakói a szentpáli Kornisok és hévizi Bethlenek jobbágyai voltak. A falu feloszlatása az ellenség dúlása, vagy a Nagy-Homoród rakoncátlan áradatai miatt történt.

Az elzavart lakosság Szentpéterre és Városfalvára telepedett le és egészen 1848-ig jobbságban sínylődtek. A városfalva község 1602-es évi nevsorában még nem szerepelnek azon jobbágycsaládok nevei, kik a Kornis és Bethlen családok jobbágyai voltak. Később Orbán Balázs ittjártakor jegyzi fel: „...Ezek idetelepülése annyira bizonyos és emlékében volt a lakosoknak, hogy tudták melyik család jött Tankófalváról és melyik őslakója Városfalvának.” Tankófalva felehelyét még ma is Tankónak nevezik, szántó terület, honnan rengeteg cserép, üveg, tégla, kő kerül elő.

A Nagy-Homoród hídjától nyugatra látható egy kerek domb két vén vackorfával a tetején. Az öregek még emlékeznek, hogy ott nemrég még sírkövek is voltak. Orbán Balázs szerint ott volt Tankófalva temetője és kápolnája. Oda temetkeztek a Kénosi és Bedő földbirtokosoknál szolgáló szegény román és székely zsellérek is. Ezért maradt fenn egyes öregek tudatában az, hogy ez a hely román temető. E Kápolna nevezetű dombhoz fűződő másik történet szerint 1519-ben Zápolyai János a székelyek lázadását Homoródszentpál és Kaca közötti harcban itt verte le. A döntő csapást a Székelydálya felől jövő huszárok tették. A lázadó székely vezéreket a „Kerekdombon” végezték ki pallossal Zápolyi János erdélyi vajda megbízásából. Tehát e Kerekdomb vesztőhely is volt, s a holttesteket feltételezhetően ide temették tömegsírba.

A későbbi felkelések-a kurucok népi mozgalma, az 1764-es osztrákellenes lázadás- rendre elbuknak, a nép egyre szegényebb és jogfosztottabb lesz.

Egy 1905-ös évből fennmaradt dokumentum szerint a falu összterülete, (melybe beleszámított a szántóföld, kert, rét, legelő, erdő és termeketlen területek) 1934 hold és 681 négyszögöl, ez hektárba átszámítva 1113 hektár és 29 ár.

Az 1113,29 hektárnyi terület 1786 parcellából tevődött össze.

A falulakók állattenyésztéssel (tehén, juh), búza, kukorica, zab, árpa, krumpli (pityóka), len, kender és vetemények termesztésével foglalkoztak, de megtaláljuk fúró-faragó ezermester székely típusát is. A gyümölcstermesztésnek is messze visszanyúló hagyománya van. A szilva, alma (batul, cigány, pónik,aranypármin, kisasszonyalma, Török Bálint, Budai Domokos, jonathán, bőralma), körte (veresbelű, korsós, bagbőz, árpáraérő, sárgakörte) és dió termesztése a legeltejettebb a faluban.

1781-ben Lázár István vizitációs jegyzőkönyve szerint az akkori lélekszám 333. Pontos lélekszámi adatot 1944-től tudunk, így például 1944-ben 650 lélek, 1952-ben 707, 1973-ban 466, míg 2002-ben már csak 286 fő volt a falu lakossága.

A városfalvi templom

A falu egyházi életéről  és vallásos mivoltáról az első írásos dokumentum 1317-ből származik.  Ekkor a falu 20 arany pápai dézsmát fizet és tekintélyes katolikus plébánia. Az falu népe állítólag már 1568 óta áttért az unitárius vallásra. A régi templom valószínűleg a mai kultúrotthonal szemben volt felépítve, amit a Nagy-Homoród gyakori áradásai miatt a XVII. század első felében lebontottak. Az új templom 1650-ben épült fel az Erős tető déli oldalán, a különálló torony 1695-ben épül kőből, zsindelyes fedéllel.

1761-1765 között a templomot és a temetőt kőkerítéssel vették körül. A templom feltehetően földrengés következtében annyira megrongálódott, hogy 133 évi használat után 1783-ban lebontották.

Az új templom építését 1785-ben fejezik be. Az építés idején az egyházközség lelkésze Murvai János volt. Az orgonát a hívek adakozásából 1835-ben a szimériai Serestély Dávid készítette. Darószi György asztalos készítette és festette 1837-ben a templom keleti felében található karzatot és a padokat.

A szószék feletti koronát 1843- ban Pekáts Fridrik készítette.

A megdőlt tornyot 1893-ban bontották le és az új 35,49 méter magasságú torony csak 1902-ben készül el. Az új torony falába elhelyezték a régi épület két latin feliratos kőtábláját. A két új harangot 1901-ben Kőnig Frigyes öntötte.

Az utolsó javítást a tornyon és a templomon 1986-ban eszközölték.

Az iskola és a kultúrotthon

A városfalvi  iskoláról az első írásos dokumentum a „Keresztény Magvető” című folyóiratban -XXIII. kötet 87. lapján- talalható. Eszerint  1624-ben Árkosi Miklós a pap és Szentgyörgyi a mester Városfalván, aki tanítással foglalkozott. Olvasás, írás, számvetés, káté és énektanítás folyt akkoriban.

1744-ben Menyhárt Sámuel udvarhelyköri esperes parancsolatára jegyzőkönyv készül  és innen kezdődnek a fontosabb és folyamatos feljegyzések.

1748-ban az iskolaházat befedik 5000 zsindellyel és 1758-ban a papi és mesteri csűr egy fedél alá kerül. A napoleoni háborúk általános drágaságot okoznak, ezen kívül több földrengés is megrongálja az épületet. Majd két évtizeden át próbáljak renoválni az épületet.

1817 után az iskolázás sokat hanyatlik. Mindössze 6-8 növendék van beiskolázva, de azok is csak Szent Márton napjától Szent György napjáig járnak. A késöbbiekben a létszám lecsökken 3-ra.

1827-46 között kőből újraépítik a mesteri házat, új papi és mesteri csűrt építenek.

1854-66 Kovács János iskolamester nagy gondot fordít a faiskolára is. Ebben az időben a tanítás német nyelven folyik.

1883-ban a felekezeti iskolát és a faiskolát átadják a községnek így az egyház mentesül a fenntartási költségek  alól.

1919-ig az iskola felekezeti, de 1920-tól állami tulajdonba kerül. A mai iskolaépület 1934-ben épült.

1954-68-ig Kovács István az iskola igazgatója, ekkor két tanerő dolgozik az iskolában.

1940-ben beindul a falusi óvoda is, két tanerővel és 45 gyerekkel.

Kovács István sokat tett a falu kulturális és gazdasági színvonalának emelése érdekében. Az ő idejében építik a kultúrotthont, tekepályát. Újjászervezi a falu felnőtt lakosaiból a vegyes dalárdát.

A falu régi kultúrotthona 100 éves volt amikor 1924-ben lebontották. 1937-ben épül a jegyzői iroda ami ma óvoda és gyűlésteremként működik. A modern kultúrház 1956-tól 1959-ig épült.

1969-78-ig Jakab Ferenc az iskola igazgatója. Színjátszó csoportot működtet és falumúzeumot létesít.

1984-től az alacsony létszám miatt már csak egy tanerős az iskola.

2012-ben az óvodát az alacsony létszám miatt megszüntették. A városfalvi gyerekek a szomszédos Szentpéterre ingáznak.

A falu jeles szülöttei

Kis mérete ellenére Városfalva az erdélyi kultúra és hitélet több jeles személyiségének is szülőhelye volt.

Szentábrahámi Lombard Mihály (1683-1758) unitárius püspök, polihisztor, az unitárius egyház megújítója a 18. században.

Dersi Simó István (˜1680-1719) unitárius iskolamester (Torda), költő, drámaíró.

Dr. Szabó Árpád (1935-2010) unitárius püspök szintén Városfalváról származott.

Dávid Ferenc (c.1520 - 1579)		Szentábrahámi Lombard Mihály (1683-1758)

Források

Jakab Ferenc: A városfalvi iskola 1975-ös évfordulója alkalmából készült dokumentációs anyag.

Vofkori László: Utazások Székelyföldön. Pro-print, 2007

Vissza Városfalva főoldalára